2016.07.31.
Nemsokára szülinapja lesz egyetlen Öcsémnek. Az ajándékot már kitaláltuk, az egyik része meg is érkezett. A másik már komolyabb projekt, egyszer talán ágy lesz belőle. Ahhoz viszont, hogy az új ágy beférjen a szobába, át kell rendezni az egészet. Erre Dandó mondta a legjobb, és legszórakoztatóbb módszert: rajzoljuk fel kockás papírra méretarányosan a szobát, ablakkal, ajtóval, nádihegedűvel, majd vágjuk ki a méretarányos kis bútorokat, és indulhat a babaház berendezése, hogy minden elférjen. Csak a köhögni meg tüsszenteni nem szabad, mert akkor lecsap a tornádó a babaszobára.
2016.08.05.
A torta mindig az én reszortom, már csak ki kell találjam, milyen legyen. Nem olyan egyszerű, válogatós a lelkem, a sima vajkrém az ördögtől való. A tervem csokis piskóta, nutellás Swiss Meringue Buttercream, banánszeletek, csoki a tetején. A díszítés pedig ilyen cuki kis zászlós megoldás. Ja, és a szobához hozzátartozik az is, hogy nem kenyere a rend hosszú távú megtartása, így egy apró meglepetés kerül majd még a falra, valamint bekereteztem a Maria Mcginley fotója alapján készült tollrajzot is neki, mondta, hogy mennyire tetszik.
2016.08.07.
Nutellás-banános profiterolt szeretne készíteni nekem az eljegyzésre. Az nem gáz, hogy utána héten én is ugyanezt az ízesítést nyomatom majd neki, ugye? Nincs kedvem új verziót kitalálni…
2016.08.16.
Öcsémet 18:45-kor feltettem a vonatra. Tűzés haza, és mire ő felért Pestre, már szétbombáztuk a szobáját. A nagyobb szekrényeket és íróasztalt csak kipakoltuk, a cuccost bedobozoltuk, és az alapdarabokat egyből átpakoltuk az előre kigondolt helyre, kiporszívóztunk, elhessegettük a portigriseket. Aztán láttuk, hogy ez így nem jó. Aztán átpakoltuk megint. Aztán láttuk, hogy ez így jó. Aztán láttuk, hogy még csak tíz óra van, mi az nekünk, rakjuk össze az ágyat is. Dandó fúrt és kalapált, és ímé, kész lett az ágy. Feltettük a képeket és egyéb falravalót. És láttuk, hogy ez baromi jó. Egy szoba teremtéstörténete 1.0.
2016.08.17.
Vissza is kellene pakolni. Van egy csomó doboz, tele ruhákkal, kacatokkal, egyéb meghatározhatatlan dolgokkal. A nagyobb alkatrészekkel kezdtem, úgy mint a már – Anyu jóvoltából – lomtalanított fiókok visszahelyezése, számítógép visszababrálása (és utána kipróbálása, mert nem feltétlenül bíztam a megfelelőhelyrevalókábelvisszadugó képességemben), ruhák összehajtogatása és szekrénybe pakolása. Ezen a ponton igazából már csak olyan dolgok voltak vissza, amiket valahova el kellett rakni, holott azt sem tudtuk, mik azok… Na jó, a lávalámpát azért gondoltam, hogy díszként kellene visszahelyezni. Lényeg a lényeg, mindennek lett helye, ha máshol nem, hát a „Nemtudtukmiez, válogasdki” feliratú dobozban. Bazinagy kék masni a kilincsre, s lőn elfáradtam. Álmomban sem gondoltam, hogy két nap alatt kész leszünk.
2016.08.19.
Marad az eredeti terv, nutellás-banános-csokis torta. Anyunak túl csokis lesz, de ezt tudtuk előre. A tetejére pici színes fecniket vágtam ki, összességében jól sikerült kis torta lett ez.
2016.08.20.
09:05-kor ért be a vonat, már vagy negyed órája kint voltam az állomáson, magam sem tudom, miért. Tudtam, hogy anyu már otthon vár minket, a becsomagolt speckó kávéfőzővel és az újrateremtett szobával. Először odaadtuk a kávéfőzőt, annak örült is nagyon – ő kérte, mert volna nem örülni… Aztán mondtuk, hogy a másik meglepit meg kell keresnie. Hát nehézkesen, de azért csak kiszúrta a masni a szemét a kilincsen. Első mondata: „Na nee, úgyis visszarendezem…”. Hát nekünk letört a mosoly a szánkról. Aztán benyitott, mondtuk hogy ja igazából az ágy a lényeg, mivel a másik már krátert vájt a derekadba idesfiam, és mivel az ágy miatt csak így fért el a többi cókmók, ez van, pakolhatod másmerre, ha tudod. Kicsit elégedetlenkedett, de aztán tíz perc múlva már „végülisjóezígyis” szerű vélemény hangzott. Aztán, mielőtt még feküdt volna öt percnél tovább az ágyon: „Kemény a matrac”. Délután azért csak lefeküdt rá pihenni egyet az éjszakai duhajkodás fáradalmait kipihenni, és mikor felkelt, megkérdeztem, hogy hogy aludt. Szarul. Miért? Sok a légy. De nem a matrac miatt? Mondom sok a légy. Akkójóvan. Nem egyszerű Veled! :D Boldogat!
